Gratulálunk, helyes a válasz! … Rossz válasz! … Próbálja újra! … Ezt elkapkodta!
Ha láttunk már e-learning tananyagot, akkor valószínűleg a fenti mondatok legalább egyikével is találkoztunk már. Vajon mekkora hozzáadott pedagógiai értékkel bírnak? Gondolom tűkön ül, hogy megtudja a választ, ezért nem is húzom az idejét, a megoldás: semekkorával. Ha érdekli miért, olvasson tovább.
Egy kis száraz elmélet – ígérem nem sok
Egy e-learning kurzus elengedhetetlen része az interaktivitás, amelynek keretében a tanulót cselekedtetjük egy bizonyos tanulási cél elérése érdekében (előre is elnézést a szakkönyv szagú bevezetőért). Nagyon régen felismerték már az oktatási szakemberek, hogy aktív részvétel nélkül a tanulási folyamat nem lehet hatékony, és akkor még finoman fejeztük ki magunkat. Ha a hallgatónak a tanulás során valamilyen cselekvést (feladat, játék, teszt) kell végrehajtania, akkor elengedhetetlen, hogy erről visszajelzést adjunk neki, hogy a teljesítménye és a kitűzött tanulási cél milyen messze van egymástól. Meg is érkeztünk a bejegyzés témájához, a visszajelzéshez. Két fajtáját különböztetjük meg, beszélhetünk szummatív (jegy, százalék) és normatív (szöveges) visszajelzésről / értékelésről. Ebben a cikkben csak az egyikkel, a normatív értékeléssel szeretnék foglalkozni, így a továbbiakban a visszajelzés kifejezést ebben az értelemben használom.
Mire is jó a visszajelzés?
- Irányt mutat – újra hangsúlyozhatjuk a tanulási célokat, és megmutathatjuk, hogy a tanuló, hol tart a célok elérésében.
- Motivál
- Segít a hibák feltárásában – egyénre szabott.
- Bemutatja a választások következményét – sokkal jobban rögzülnek a helyes válaszok, ha megmutatjuk a rossz és jó válaszok következményét.
- Új nézőpontokat ad(hat) a témához
Ezen pontok fényében már tisztábban látjuk, hogy miért nem tudják betölteni a visszajelzés egyik funkcióját sem a semmitmondó, sablon “visszajelzések”. A cikk elején felsorolt szabvány mondatoknál még egy magában álló zöld pipa vagy piros iksz is sokkal célravezetőbb, hisz kiderül belőlük, hogy helyes-e a megoldás, viszont nem terhelnek senkit a felesleges olvasással.
Milyen a jó visszajelzés (a fentieken felül)?
- Nem csak a hibákat emeli ki, hanem a jó dolgokat is, hisz ezek sem minden esetben tudatosak.
- Grafikailag elkülönül a jó és a rossz megoldás egymástól.
- A hiba tényével kezdjük, folytassuk a miértjével, majd térjünk rá a következményekre. Ezután “térítsük vissza a tanulót a pályára”: hozzunk be új nézőpontokat, példákat.
- Sokkal többet ér, ha nem egy “isteni hang szól le a magasból”, hanem egy mentor figura (pedagógiai ügynök) adja a visszajelzést. Ennél még hitelesebb ha a következmények taglalása közben a történet egy szereplője mondja el a visszajelzésnek szánt szavakat. Pl. egy elképzelt munkavédelmi feladatban rosszul döntünk, és a visszajelzés szövege szerint az orvosnál kötünk ki. Sokkal többet ér ebben a helyzetben, ha az orvos int figyelmességre minket.
- Ne a tanulót értékeljük, jellemezzük, hanem a kérdésre adott válaszát.
- Ne vonjuk le a tanuló helyette a konklúziókat, ha maga a következmény is lehet a visszajelzés. Pl. egy szimulációs feladatban indexelnünk kell egy gépjárművel, de a tanuló az ablaktörlőre karjára nyom, többet ér, ha bekapcsol az ablaktörlő, egy visszajelző mondatnál, miszerint “Rossz válasz, ez az ablaktörlő”.